.
Reggeli gondolatok 05.23
Még mindig a transzcendenciáról írok. Azért mert a materializmus és racionalizmus fojtogatja hitünket. Ma is három történetet írok a láthatatlan világ valóságáról.
Angol tábort tartottunk amerikaiakkal a gyülekezetben. Mind fehér volt és mind déli. Megkérdeztem a lelkipásztorukat hogy az evangélium nem dönti le a fehéreket és feketéket elválasztó korlátokat? Azt mondta, hogy testvéri a viszonyuk a fekete gyülekezetekkel de mégsem tudnak nagyon együttműködni a gyakorlati különbségek miatt (ruha, zene, liturgia stb.) Mi a baj velünk? Azt mondta a lelkész hogy semmi, de a feketék csak így hívják a fehér reformátusokat ott náluk: ,,frozen chosen” - a fagyos választottak. Ez a mi betegségünk. Ebből kell gyógyulnunk. A transzcendencia hiányból. A fagyos elmés teológiánkból. Többet kell szívvel hinnünk és dicsérnünk az Urat.
Reggeli gondolatok 05.22
Tegnap ígértem két emléket. Ezek nem keresztyén emlékek lesznek, sőt… De a tegnapi gondolat keresztyén tartalmát fogják erősíteni. Azt a gondolatot, hogy amiket nem tudunk ténynek és valóságnak elfogadni a józan ésszel, az bizony lehet masszív valóság. Jöjjön a két példa. Meg egy ráadás,mert három a magyar igazság.
Reggeli gondolatok 05.21
A bibliai őstörténetek nagyon tisztán szólnak hozzám. Még mielőtt hittem, a Bibliát nagyon régi mára érvénytelenné vált könyvnek tartottam. Azóta a Mózes első könyve (Genezis) egyik kedvenc bibliai könyvem lett, mert annyira mai és olyan erősen szól hozzánk. Erre akkor jöttem rá amikor egy Lázár Ervin riportot hallgattam. Ugyanonnan származunk (és még Illyés Gyula, Németh László és püspökünk is ) és gyermekkorom nyarai még elérték az a világot és időt amiről a nagy mesemondó beszélt. A meséről és a fantáziáról kérdezték, és azt mondta, hogy abban a mezőföldi mikrokörnyezetben a valóság és a mese nem volt élesen szétválasztva. Nem volt a tény a hit és a kétely megkülönböztetve. Ennek az volt a következménye hogy egy sokkal élőbb és spirituálisan nyitottabb világban éltek az emberek. Ha valaki beteg volt akkor imádkoztak érte és a meggyógyúlt a beteg akkor nem kezdtek egy csodakivizsgálásba:,, Most a gyógyszertől vagy az imádságtól gyógyult meg a beteg? Vagy csoda történt? Mi is a csoda? Mikor várható a csoda? stb.stb.”
Reggeli gondolatok 05.19
Egy orosz parasztból lett sztarenél olvastam, hogy keresztyén módon élni lehetetlen, keresztyén módon csak meghalni lehet mert viszonylagosság jellemzi földi életet, ezért minden egyes földi cselekedetre ez a csetlés-botlás nyomja rá a bélyegét. Majd a halál pillanata lesz az, ami ráüti a igazság pecsétjét a megtett útra, vagy épp ellenkezőleg, leleplezi ennek az útnak a hamisságát.
Reggeli gondolatok 05.15
Gyorsan jött, hogyan fog elmenni? Egyre jobban az van a levegőben hogy ki fogják nyitni a világot: a munkahelyeket, a parkokat, templomokat. Van ami jól megy home office-ban is, de az élet mégsem megy jól. így. Még akik online élnek azoknak is van testük, enniük kell és mozogniuk és egy idő után találkozni és kezet fogni rég nem látott szeretteikkel. Nekik is ki kell menni néha a világba amit talán ki fognak nyitni hamarosan.
Reggeli gondolatok 05.18
A vágy olyan mint a dinamit, vagy nitroglicerin. Óriási erő van benne ami magasba repíthet vagy mélybe taszíthat egy embert. Vannak keresztyének akik vágyaikat igyekeznek megregulázni vagy megtagadni, de pont a vágyak ereje és mélysége miatt ez többnyire lehetetlen. Ennek a harcnak gyakori vége önkontroll vesztés, mint a Csokoládé című filmben a polgármester betöréses jelenete. Hetekig prédikál arról hogy a csokievés bűn a böjtben aztán éjjel betör a csokiboltba és zabálja a csokoládét és fetreng a csokoládéba amik a kirakatot díszítik.
Reggeli gondolatok 05.14
Itthon. Egy űrhajós mondta egy interjúban, hogy amikor fentről látta a Földet, akkor rájött hogy a Föld az otthon. Azóta nem a városát, országát érzi otthonának hanem az egész Földet. Isten szemével látta a világot, akinek a Föld lábainak zsámolya. Mi pedig Isten akaratából egyfajta gazdái lettünk a Földnek. Ezt örököltük Ádámtól és Évától: az emberi élet hivatását. ,, Őrizd, műveld a kertet! A bűneset után pedig a kerten kívül őrizd és éld meg az istenképűséget. Légy jó gazdája a világnak!” A jó gazdának otthonos a kert. Ismeri lakóit, életét, gyengéit és erejét is. Gondozza, használja, szereti, vigyáz rá.
Isten úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. A Fiú itt volt köztünk, velünk. Megismerte életünket, a jót és a rosszat is. Törődött velünk, rámutatott a szépre, hálával törte meg a kenyeret, sírt a gyászolókkal, bűnösök barátja lett. Nem volt olyan része a világnak, amit ne szeretett volna, amitől elfordult volna. Ezért ha Őt szeretjük és Ő a mesterünk, akkor mi is szeretni fogjuk a világot. Az embereket. A kultúrát. A természetet. Nem mondunk nemet arra a világra, amire Isten kétszer is igent mondott. Először a teremtéskor, másodszor a megváltáskor. Megteremtette és megváltotta ezt a világot. Ha ő ennyire szerette, ennyit tett érte, ha mindenhol az ő kezenyomát látjuk benne, akkor otthon vagyunk itt. Ez a mi otthonunk.
Szeretettel: Balogh Tamás
Alkalmak